Előszó

Mint a páncélos csapatok parancsnoka, a háborúban gyakorta harcoltam együtt a Waffen SS egységekkel, akik véleményem szerint nagyon megbízhatóak voltak. Annak a 12. páncélos hadosztálynak a támadásait vezényeltem öt hosszú hétig, amelyről e könyv második fejezetében szó lesz. Az ő parancsnokuk volt Kurt Meyer, a Waffen SS vezérőrnagya, ennek a könyvnek a szerzője. A háború vége felé több hónapot töltöttünk együtt az angliai Enfieldben lévő táborban.
1945 decemberében Aurich-ba repültem, hogy részt vegyek a Kanadai Hadbíróság Kurt Meyer ellen indított tárgyalásán. Én voltam az egyetlen német katona, akinek engedélyezték, hogy tanúként részt vehessen rajta. Az ítélet kihirdetése után csupán néhány bajtársának és nekem nyílt lehetőségünk arra, hogy egy rövid időt még együtt tölthessünk vele.
Miután az ítéletet életfogytig tartó fegyházra változtatták, ahogy alkalmam nyílt rá, a feleségével, majd ő magával is ismét kapcsolatba léptem. Korai haláláig barátok maradtunk.
Kurt Meyer vezérőrnagyot és 12. páncélos hadosztályát közelről ismertem, jó és rossz időkben egyaránt.
A „Gránátosok” c. könyv azokról a harcokról szól, amelyeket a második világháborúban a Waffen SS folytatott Lengyelországban, Franciaországban, a Balkánon, Oroszországban és a fronton „Páncélosmeyer” vezetése alatt, ahogy a szerzőt a katonái maguk között nevezték.
Ezek a bátorság, bajtársiasság, lovagiasság és a hazaszeretet jegyében harcoló, e könyvben bemutatott Waffen SS-egységek példázzák a férfiúi bátorságot, az áldozatkészséget felmutató más hadosztályokat, sőt, az egész német hadsereget is. Kurt Meyer ezt a könyvet közvetlenül a 9 évig tartó fogságból történt kiszabadulása után írta. Törekvése az volt, hogy emléket állítson a még élő bajtársainak, akik, mint saját apjukra néztek fel rá, valamint a Waffen SS és az egész német hadsereg összes hadosztályában szolgáló, minden egyes elesett katonának.
A 12. páncélos hadosztály, amellyel e könyv egy része is foglalkozik, 10 hosszú hétig hősiesen ellenállt Montgomery tábornok csapatai támadásainak, bár eközben majdnem teljesen felőrlődött. Mindig az elvárt felett teljesítettek. Ez nem lett volna lehetséges akkor, ha nem lett volna meg a csapatban a feltétlen engedelmesség szelleme. Ennek a hadosztálynak a fiatal katonái – hála kiváló nevelésüknek és kiképzésüknek, mellyel alárendelték magukat a haditechnikának és a harci tapasztalatoknak – önállóan is tudtak cselekedni, mely mögött mindig a hazaszeretet gondolata állt.
A 12. SS-páncélos hadosztály sikerei 34 éves parancsnokuknak volt köszönhető, akiben messzemenően egyesült az éles meglátás, a veszélyhelyzetnek szinte a hatodik érzékkel történő kiszimatolása és a helyes döntés meghozatalának készsége. Így tudott a megfelelő helyen, a megfelelő időben beavatkozni. Vasakarata és példája adta saját, sőt más hadosztályok katonáinak is az erőt a kitartáshoz és a visszavágáshoz. Úgy szenvedett egy-egy katonája elvesztése felett, mintha azok a saját fiai lettek volna.
1945-ben, Aurichban, a győztesek bíróságán Kurt Meyer emelt fővel hallgatta a rá vonatkozó, igaztalanul meghozott halálos ítélet kimondását. Én pedig kalapot emelek az előtt a kanadai tábornok előtt, aki nem írta alá a halálos ítéletet, hanem életfogytiglanra változtatta azt. Kalapot emelek Kurt Meyer előtt is, aki a fegyházban a köztörvényes bűnözők között is ugyanaz a német tiszt maradt, aki a harctéren volt.
További súlyos megpróbáltatást jelentett számára a felesége és öt gyermeke helyzete, akik az ő 9 éves börtönbüntetésének ideje alatt csupán kevéske, jótékony forrásból származó támogatásból élték szerény életüket.
Mindezek ellenére nem volt benne gyűlölet, sem ez idő alatt, sem a szabadulását követő időkben. Régi bajtársai segítségével nemsokára új egzisztenciát épített fel magának. Az elszenvedett börtön, betegség, sebesülések ellenére úgy érezte, hogy fel kell lépnie elesett bajtársai, azok özvegyei és gyermekei érdekében, ki kell harcolnia az őket és a túlélőket is megillető elismerést. Ezért született meg ez a könyv és ezért érte őt a megtiszteltetés, hogy a HIAG (Háborús károsultak önsegélyező egyesülete) szóvivője lehetett.
A Waffen SS 36 hadosztályában 900000 katona szolgált. Közülük kereken 400000 fő esett el, illetve tűnt el. A túlélők közül minden második egyszer vagy többször megsérült. Ezek a számok önmagukért beszélnek. S, ha ehhez még hozzászámítjuk a családokat is, akkor valójában több milliónyi német állampolgárra tehető a Waffen SS létszáma. Nincs olyan demokrácia, amely ennyi ember hazaszeretettel átfűtött, áldozatkész, örömteli együttműködéséről hosszabb távon lemondhatna anélkül, hogy az súlyosan ne sérülne. Ezt belátva, mint a HIAG első szóvivője szívből támogatta saját példáján és szavain keresztül is volt bajtársait. Tette ezt mindazért, mert a mi társadalmunkban ők még mindig nem esnek ugyanazon elbírálás alá, mint a második világháborúban résztvevő más hadosztályok harcosai. Kurt Meyer özvegye ma nem kap nyugdíjat és nem részesül a hadiözvegyeket megillető ellátásban sem.
1945 után a világon gyűlölethullám indult el a Waffen SS-szel szemben, ami azonban az alapos vizsgálódásnak köszönhetően egyáltalán nem állja meg a helyét. Nemcsak a külföldi, de még saját népünk is egy kalapba helyezi őket az SD és az SS hivatalos képviselőivel és hozzátartozóikkal. A hamis vádak eloszlatása érdekében íródott ez a könyv. Így elérhető lesz az, hogy a történelem hitelesen és a helyén kezelje ezeknek a csapatoknak a mivoltát és a teljesítményét. Ezen túlmenően a Waffen SS-ben szolgáló férfiak gyermekeinek torzítások nélkül mutatja meg apáik bátorságát, állhatatosságát, becsületességét és hazaszeretetét, egyben kendőzetlen képet ad a háború kegyetlenségéről is.
A mi német katonaságunk „Páncélosmeyer” személyében egy veszélyt nem ismerő, bátor, lovagias és felelősségteljes páncélososztag-vezetőt veszített el. De az az emberi nagyság, amelyet a bírái előtt, a börtönben és szabadulása után felmutatott, példaképpé teszik őt népünk előtt, amelynek egész életét szentelte.

Heinrich Eberbac                                                                                                             a páncélos csapatok szolgálaton kívüli tábornoka