Regisztrálj és olvashatsz még a könyvből!

  Részlet a HARC A SZOVJETUNIÓ ELLEN c. fejezetből:

“Ugyan a tankot, amelyben ülök, egy 47 mm-es páncéltörő ágyú lövedéke eltalálja, de kárt nem okoz benne. Azonban az ágyú helyét nem sikerül megállapítani. Már 200 méterre közelítettük meg a falut, de továbbra is keressük a rést, amin át bejuthatunk a házak közé. Géppuskagolyók záporoznak a tank páncélfalára. Az elöl lévő Tigris aknazárra fut és szétrobbantott lánctalppal egyhelyben álldogál. T34-esek bukkannak fel és keverednek harcba velünk. Be kell jutnunk a faluba! Hirtelen nagyot durran valami a tankban, én átrepülök oldalra, a tankvezetőnk pedig fej nélkül ül a kormánynál. A telitalálat következtében egy hatalmas rés tátong tigrisünk oldalán. Unterscharführer Albert Andres támolyogva keres fedezéket. Megütközéssel látom, hogy Andres egyik karja hiányzik, aminek még a csonkja sem látszik a széttépett húscafatok és ruhafecnik között.

Bremer csapata betör a településre és utcai csatákat vív. Váratlanul egy orosz tank kerül az utunkba, de gyorsan kilőjük. Csak percekkel később jut el a tudatomig, hogy saját fegyveremet a harckocsiban hagytam és most Oberscharführer Sander pisztolyát szorongatom a kezemben. Hálásan néz rám, amikor visszaadom neki, jómagam pedig egy zsákmányolt orosz puskát veszek magamhoz, azzal rohanok tovább.

Pár órán belül miénk a falu, ahol sündisznóállásokat építünk ki. A nappalok rövidek, így tanácsosnak látszik az éjszakát a településen tölteni. Pirkadatkor temetjük el tankvezetőmet, Ernst Nebelungot.”